Gyerekek csivitelnek az ablakom alatt, a játszótéren, a boltban. Bármerre is megyek, jártamban-keltemben hallom azt az édes, lármás csivitelést. Valahol puffan egy labda, egy kislány rollerezni tanul, szétbomlik a copfja. A haját meg a gyereket is viszi a lendület. Gyereknevetés, gyereköröm száll az égig. Béke ömlik szét bennem ilyenkor, azt érzem, minden a legnagyobb rendben, – amíg önfeledt gyereknevetést visz háztól házig a szél, nincs, nem lehet baj.

De tudjuk jól, a gyerekeknél erősebb, rugalmasabb élet talán nincs is Földön. Szeretnek akkor is, szeretnek a végsőkig, ha azt a szeretett személy nem érdemli meg. Szeretnek azért, mert ha nem lenne kit szeretni, az lenne számukra borzalom. Játszanak ott is, ahol a felnőtt szeme nem lát mást, csak sarat, komor falat meg romokat. Játszanak azzal, ami van, és egy darab bot a gyermek szemével nézve lehet puska, varázspálca, ringatásra váró kisbaba, de űrhajó is, ami kilövésre kész.

Az, hogy gyermekeinknek milyen a gyermekkora, az rajtunk, felnőtteken múlik. Mi döntünk sorsuk felöl minden egyes nap, minden órában és ez akkora felelősség, hogy a legtöbben nem is tudatosítják magukban. Túl nagy a teher. Túl nagy ez a csodálatos teher, de ha nem lenne, az lenne borzalom.

Mert gyerekek nélkül nincs jövő.

Nem olyan régen szembejött velem egy külföldi influenszer blogbejegyzése, amelyben azt fejtegeti, hogy olyan városrészre vágyik, ahol egyáltalán nincsenek gyerekek. Gyerekmentes övezetre vágyik, mert neki rosszak a tapasztalatai (nem tudott wellness közben jól pihenni). Én meg elképzeltem azt a sivár világot, amiben egyáltalán nincsenek gyerekek. Színtelen, szagtalan, légüres tér lenne az sokunk számára, mert a gyerekek hozzák a színeket, a hangjuk a gyógyír minden bajra és nevetésük hiteti el velünk azt is, hogy van miért küzdeni.

Próbáltam megérteni azért, miért is lenne jó, vagy miért vágyik valaki arra, hogy ne legyen találkozása, kapcsolódása egyáltalán gyerekekkel. Nem sikerült.

Mi édesanyák sem vagyunk mártírok és néha mi is vágynánk arra, hogy nyugodtan igyuk meg a reggeli kávét. Még melegen, tényleg áldott csendben és nyugalomban. Mi is vágynánk ara, hogy legyenek felnőtt programok, szeretnénk néha megpihenni, fejlődni, bizonyos tevékenységekben kibontakozni. Vágynánk arra is, hogy munkánkban jól teljesítsünk, jelen legyünk, elérhetőek legyünk és számítsanak ránk a munkaadók.

Egész életünkben ezeknek a vágyaknak – meg a gyereknevelésnek az egyensúlyba hozása a feladat, mert közben minden sejtünk, minden megmozdulásunk a gyerekekért van. Mire megtalálnánk a helyes arányokat, pont felnőnek és kirepülnek a csemeték és akkor meg az üres fészek látványa töri össze a szívünket.

Szóval próbáltam megérteni, miért kellene bárkinek az abszolút gyerekmentes övezet, de nem ment. nem ment édesanyaként ennek megértése, de azért se, mert én magam is voltam gyerek.

Mindannyian voltunk gyerekek, az is, aki most gyerekmentes övezetben érezné jól magát. Ő is volt gyerek.

Jó esetben futkostunk az udvaron meg az utcákon mindannyian, fürödtünk porban, patakban. Fürödtünk napfényben meg virágillatban. Pattogtattunk labdát, fogócskáztunk, bújócskáztunk álló nap. Fröcsköltük a vizet, építettünk homokvárakat, főztünk sárból, gazból főzeléket. Bejártuk a határt. Aki meg városban született, az a maga környékét ismerte úgy, mint a tenyerét. Azt lakta be, az telt be a nevetésével, csintalankodással. Hangosak voltunk gyerekként, bárhova is születtünk…. viháncoltunk sokat, majd kicsattantunk az energiától és a felnőttek alig győztek minket csendre, meg rendre nevelni. Jóra nevelni.

 Csak remélhették a szüleink, hogy végül sikerült, csak reméljük mi is, most szülők, nagyszülők, hogy sikerül ez nekünk is.

De leginkább abban reménykedünk, hogy a most gyermekeinek képesek vagyunk egy olyan világot teremteni, ahol alap a gyermeköröm, ahol nem kérdőjeleződik meg a nevetés. Egy olyan világot, amiben mindenen túl, igenis helye van a gyerekeknek. Helye most és ezer év múlva is.

Mert gyerekek nélkül tényleg nincs jövő. Legyen hát boldog nekik a gyermeknap és mind az összes, amit szárnyaink alatt gyermekként tölthetnek.

A cikket a ficsakblog oldalról vettük át.